A Siker 2 tényezője

Biztos hallottunk már az ún. ösztöndíjról. Na az pont arról szól, hogy mindenért fizetni kell, csak vki más fizeti helyetted...ingyenes oktatás, mi?:)

Tegyük fel magunknak a kérdést. Mi mit szólnánk ahhoz, hogy ha azt mondaná a munkaadónk, hogy csináld meg, de ingyen. Ja, azt mondja...na ilyenkor el lehet gondolkozni, hogy magunkon változtatunk vagy kesergünk tovább, hogy szar helyre születtünk?

De van egy jó hírem, nincs olyan nagy gáz. Tudunk INGYEN zenekart csinálni! Azaz sikert és tömegeket elérni. Úgy hívják, vírusmárketing. Csak ahhoz vmi olyan produkciót kell nyújtanunk. Aztán majd az emberek szétküldik maguk között. Ez a legjobb reklám: megvan a felület, megvan az ajánlás, megvan a bizalom, mert ismerőstől kapjuk. Legjobb. Küzdenek is érte nagyon sokan.
Naaa milyen videókat láttunk fütőtűzként szétterjedni a neten? Amin fogtuk a fejünket vagy röhögtünk? Bennem ez maradt meg. A sima gitározós klipek annyira nem. 

Most azt akarjuk mondani, hogy "deee én már egy csomó pénzt beleöltem a hangszerekbe, meg a terembérletbe", "én már annyi helyre fizettem súlyos pénzeket, zenekaroknak, kiadóknak, szervezőknek", usw.?
Nos a pékség el fog adni kenyeret attól, hogy megvette a kemencét? Vagy a pékség el fog adni kenyeret attól, hogy néha fizetett a haverjának, hogy járkáljon szenyóemberként?

Hányszor jutott el hozzánk az a kifejezés, hogy kampány, termék, piac, seo, buzz, stb.?
Én nem tudom mi az a Gmajor, meg a Esus. De nem is vagyok gitáros. Aaaaaaaaaakkor nálam az következne ebből logikusan, ha okos ember lennék, ami persze nem vagyok, hogy aki zenész foglalkozzon a zenével, a gazdaságban jártas ember, pedig a zenekar gazdálkodásával.

Törvényszerűség: fizetőképesség és szakértelem. Mint mindenhol. Ne legyenek illúzióink. Kell a lóvé. Az pedig, hogy ne szórjuk össze-vissza hülyeségekre, kell a szakértelem.

Úgy gondolom, ha az illúzióktól megszabadulunk, már akkor tízezreket spóroltunk.
Szívesen várom a történeteiteket a FB-on vagy az akos.makovics@gmail.com -ra.

Használunk a nagyzenekaroknak a reklámjainkkal?

Ha nem érdekelnek minket a kisebb zenekarok, azzal beszűkítjük a tudatunkat csak az ismertek felé? Mi következik ebből?

A nagynak egyre több bevétele lesz, egyre nagyobb reklámfelületeket fog elfoglalni és minél több pénze van, annál többet kérnek majd a médiák a reklámfelületekért. Ez egy teljesen normális Kereslet-Kínálat gyakorlat.

De hát mi sem tudunk egyfolytában a lakcímek előtt lógni, hogy vajon hol alakul egy nekünk tetsző zenekar.
Akkor most mi a tök van? Ördögi kör...

Megkockáztatnék egy elméletet, amiből kihagyom az ingyenes technikákat:
ha tömegeket akarok megmozgatni, bele kell fektetnem anyagilag?
Tudtommal 10000 zenekar létezik mostanság Mo-n. Ebből hányat tudsz felsorolni? És egy átlagember vahj' hányat tud felsorolni?
Lehet, hogy az elsők között azok az előadók vannak, akik a legnagyobb médiafelületen kommunikálnak?
Szerinted ők mennyit költöttek anno arra, hogy megjelenjenek bárhol is?
Te mennyit fizetsz neves zenekarok előtti fellépésért?

Aztán a másik. Tegyük fel, hogy az előadót teljesítményéért felkarolja vki. Honnan szerezte a teljesítményét? Tehetséges. A tehetségek általában azt mondják, "a tehetség legfeljebb meggyorsítja a gyakorlási folyamatot" vagy hogy "a tehetség hiányát pótolja a gyakorlás, de a gyakorlás hiányát nem kárpótolja a tehetség". Na és akkor a gyakorláshoz mi kell? Tanár, hangszer, hely, stb. Persze mindezt meg lehet oldani "do it yourself" (d.i.y.) okosban - van némi tapasztalatom költséghatékony okosításokban -, de a tapasztalat itthon egyértelmű és egyetlen irányba mutat: motiváció hiányában vagy befejezetlen marad a projekt vagy kurva sokáig készül. Vaaagy az ember megunja a baszakodást és elmegy és fizet azért, amit ingyen akart megoldani. Mit nyertünk? A kiadás ugyanannyi, de általában több, a projektre szánt idő pedig a nagggyon-nagyon sokszorosa a tervezettnek.

Tehát most annál maradnék, hogy a teljesítmény megszületéséhez is pénz kell.

Mit akartam ezekből kihozni?
SzábbéjszSzabi is megmondta már mikor, hogy "Nézz körül, mit adnak ingyen?-SEMMIT, Akkor ne mondd, hogy a pénz nem minden.".
Szóval kezdjünk el barátkozni a gondolattal, hogy mindenhez pénz kell. Most gondolom sokan azt mondják: "mit nem mond...SARLATÁN!!!". Tény, hogy erre mindenki bólint és tisztában van vele, hogy mindenhez pénz kell. Azért gondoljunk bele, mi úgy kezdtünk el zenélni, hogy terveztünk nagy kiadásokkal?
Máshogy fogalmazok: képben voltunk vele, hogy a célunk a "zenei pályával" és a rászánt kiadások arányban vannak-e?

Korábban már tettem említést a Termékéletgörbéről. Beruházás, majd nyereség. Tehát először a semmire bele kell ölnünk soook-sok pénzt, hogy vmi beinduljon. Újra jelzem, itt azokra a zenekarokra/előadókra gondolok, akik számos látogatót szeretnének a koncertjeiken. Sztem ez a mindenki. Hiszen senki nem szeret 0 vagy 10 embernek koncertezni. Hagyjuk az álszenteskedést, mindig azt hallom, hogy jó buli volt, de kevesen voltak. Nagy divat másra fogni a problémák forrását, de higgyük el: rajtunk múlik. Elfogadjuk vagy küzdünk még mielőtt elfogadjuk?:)

Következő lépés?

Vállalkozó vagy? Akkor mindent tudsz.
Vállalkozó voltál? Akkor is mindent tudsz.
Egyik sem? De. Vállalkozó vagy.

És most azt gondolod: "Elmész te a faszomba!" :)
A vállalkozókban az a közös sztem - és most ne a kopasz, redőző tarkójú, susimelegítős mercitulajokra gondolj -, hogy van bennük egy olyan szenvedélyes kitartás a céljuk érdekében.

Gyors kitérő:

Szeretném, ha látnánk a kontrasztot. Sajnos Magyarországon nagyon lejáratták a "vállalkozás" fogalmát. De tegyük hozzá, senki sem tett nagyon azért, hogy vállalkozói kultúrát teremtsen itthon. Mmmmmondjuk semmilyen kultúrát nem teremtett itthon senki...csak a "munka nélkül is bármit elérhetsz" hozzáállást. Ha senki nem dolgozik, ki süti majd a kenyeret?:) És ha csak semmittevő sztárok vannak, ki építi majd fel nekik a plázákat?

Jó lenne, ha alapvetés lenne mindenkinél: egy országot a kis- és középvállalkozások tarthatják el kizárólag. A multi bármikor kivonulhat. Amelyik illetékes nem tesz a KKV-kért, aaaz...ezt inkább majd személyesen mondanám ki:)
Ne legyenek illúzióink: a vállalkozás egyet jelent a munkával.

Ez a dolgod neked is a zenekarral. Mint szervező. Már koncertképes a zenekar, de fingod nincs, mit kezdj a közönségnövelés érdekében?
Én tuti feltennék magamnak pár kérdést. Mint pl:
Mi a cél? SZTEM mi kell hozzá? Mások hogy csinálják? Spanyolviaszt akarok szarni vagy közönséget szeretnék?

Ezt azért ki kéne fejteni: képzeld el, hogy egy városban 10ezer pék van és mindegyik különleges terméket akar adni, te pedig ugyanilyen célokkal szeretnél belépni erre a piacra. Van esélyed? Mit gondolsz? Ilyenkor mi a fontosabb szted? Hogy szerintünk különleges terméket csinálunk és mekkora ászok vagyunk vagy a közönséget kiszolgálni?
Lehet hogy az a szerencsétlen vevő csak egy átlagos fehérkenyeret szeretne. Csak egy sima, nem barna, nem rozs, nem izé, nem kifli, sima kenyeret. De az tényleg rendes fehérkenyér legyen!

Te tudod mit szeretne a közönség, van igény a zenémre? (bővebben: Piackutatás szakirodalom)
Én tutira megnézném, hogyan csinálják a "nagyok".

Tűz, vagy...?

Érzek én itt egy kis ellentmondást, de javítsatok ki, ha baromság: Szenvedélyes zenélés vagy tudatos márkaépítés?

1. Az ember, amikor a zenéléssel foglalkozik, akkor hogy legyen egyszerre tudatos marketingese saját termékének?
2. Hogyha tudatos márketinggel építed a zenei karriered, hol a szenvedély? Vagy elég összelegózott, népszerű részekkel, dallamokkal ellátott zenét összelegózni?

Értem én, amikor a szakma azt mondja, hogy döntse el vki, hogy csinálja vagy nem csinálja. Ha csinálja, akkor szedje össze az embereket, szedje össze a producereket, a marketingest, a sajtóst, a sofőrt, meg a pénzt.
Ha csak lokál rokksztár akar lenni, akkor meg...nyazsgem.

A pillanatnyi költői kérdésem, hogy hogyan lehet szenvedély nélkül hiteles előadást/zenét nyújtani vagy olyankor magukra hagyni lelkes zenészeket, amíg ég bennük a tűz?

A választ is tudjuk rá, ezren elmondták már: járj a földön, hagyjuk már a szentimentalizmust, idealista hozzáállást, majd rájössz...stb.
Szóval mire az ember elég gyakorlott lesz a zenei szakmában, esetleg profi zenész lett vagy menedzser, megedzett, sok szaron átment, kemény ember, addigra megvan még a tűz? Vagy örülünk, hogy elmondhatjuk, hogy tapasztaltak, profik vagyunk? Tapasztaltak vagy kiégettek, akik már csak "dolgoznak"?

Sztem hadd égjen a tűz, a hozzáértők pedig öntsenek rá olajat, legyen erdőtűz, aztán ha múlik, hadd múljon, de amíg ég addig támogassák, a gazdasági hozzáértők keressék, szúrják ki a lángoló arcokat, működjenek együtt.

Ti, vagy zenésztársatok értékelné, ha lennének előadások a zenélés gazdasági oldaláról? (lábjegyzet)

Szavazni itt: http://facebook.com/zenekarimarketing

Mondtam már, hogy a zenekar olyan, mint egy vállalkozás, nem? Ja most nézem, hogy nem...na akkor a következő posztnak meg is van a témája;)


lábjegyzet = vannak már itthon is zenei menedzser képzések egyetemeken