2014. április 20., vasárnap

Fél évre eltűntem, de erről muszáj írnom...

Tényleg eltűntem fél évre. Azzal a céllal, hogy soha többé ne kelljen zenével foglalkoznom és nem is tervezem, de amiért az első poszt is megszületett: marketing ismereteim szerint és a szakmaiság előtti tiszteletből van pár dolog, amit nem hagyhatok szó nélkül.

A FB-on oldalt vannak a szponzorált hirdetések. Beszúrok egyet, amitől fogtam a fejem. Nem szúrom be, nem találom. A lényeg: ki volt írva a zenekar neve, alatta pedig, hogy "lájkoljátok az oldalunkat". Aha. Miért is? Ennyit tud nyújtani az a zenekar? Miközben mindenki arra akar rávenni a nap 24 órájában, hogy lájkoljam. Miért? Mit kaptam én tőlük, hogy tetsszen? Ja. Semmit. Felvettek egy lemezt? Mindenki megteszi ezt. Na nem is ragozom tovább, remélem mindenki érti miről beszélek.

Hogy mit akarok látni? Targetálást (a fb ad célzásán kívül). Nem érdekel a 2000. sátánmetál zenekar, de ha érdekelne sem kattintanék rá ezek után. Ellenben ha azt mondja, hogy Marduk magyar módra... Ha csípném a Marduk-ot valószínűleg megnézném, hogy megüti-e a mércémet. Ezzel a zenekar eljutott ahhoz, hogy megadjam neki a lehetőséget egy új, leendő rajongó megszerzésére. És pont ennyi volt a célja a szponzorált hirdetéssel.
Gondolom a zenekarok ezzel a hirdetéssel már egyből úgy gondolják, hogy ezek a lájkolók majd meg is jelennek a koncerten. Természetesen nem kell tudniuk mi is az a "konverzió"... De, de kell. Innen. Különben egy komolytalan zenekar. Nem is akarnak közönséget, csak örömzenélnek a haveroknak, akik előtt rokksztárok lehetnek.

Nem értem miért dobnak ki ezek a zenekarok egy csomó pénzt azért, hogy letiltsam őket... tudom, akkor ne nézzek oda. Ismétlem: targetálás. Így nem lesz ebből siker. Mi a megoldás? Kérdezd meg! >> akos.makovics@gmail.com