Tűz, vagy...?

Érzek én itt egy kis ellentmondást, de javítsatok ki, ha baromság: Szenvedélyes zenélés vagy tudatos márkaépítés?

1. Az ember, amikor a zenéléssel foglalkozik, akkor hogy legyen egyszerre tudatos marketingese saját termékének?
2. Hogyha tudatos márketinggel építed a zenei karriered, hol a szenvedély? Vagy elég összelegózott, népszerű részekkel, dallamokkal ellátott zenét összelegózni?

Értem én, amikor a szakma azt mondja, hogy döntse el vki, hogy csinálja vagy nem csinálja. Ha csinálja, akkor szedje össze az embereket, szedje össze a producereket, a marketingest, a sajtóst, a sofőrt, meg a pénzt.
Ha csak lokál rokksztár akar lenni, akkor meg...nyazsgem.

A pillanatnyi költői kérdésem, hogy hogyan lehet szenvedély nélkül hiteles előadást/zenét nyújtani vagy olyankor magukra hagyni lelkes zenészeket, amíg ég bennük a tűz?

A választ is tudjuk rá, ezren elmondták már: járj a földön, hagyjuk már a szentimentalizmust, idealista hozzáállást, majd rájössz...stb.
Szóval mire az ember elég gyakorlott lesz a zenei szakmában, esetleg profi zenész lett vagy menedzser, megedzett, sok szaron átment, kemény ember, addigra megvan még a tűz? Vagy örülünk, hogy elmondhatjuk, hogy tapasztaltak, profik vagyunk? Tapasztaltak vagy kiégettek, akik már csak "dolgoznak"?

Sztem hadd égjen a tűz, a hozzáértők pedig öntsenek rá olajat, legyen erdőtűz, aztán ha múlik, hadd múljon, de amíg ég addig támogassák, a gazdasági hozzáértők keressék, szúrják ki a lángoló arcokat, működjenek együtt.

Ti, vagy zenésztársatok értékelné, ha lennének előadások a zenélés gazdasági oldaláról? (lábjegyzet)

Szavazni itt: http://facebook.com/zenekarimarketing

Mondtam már, hogy a zenekar olyan, mint egy vállalkozás, nem? Ja most nézem, hogy nem...na akkor a következő posztnak meg is van a témája;)


lábjegyzet = vannak már itthon is zenei menedzser képzések egyetemeken